Volt nálam pénz taxira, de mivel a Kálvin tér körülbelül húsz percnyire van, így inkább lesétáltam.
Nem futottam össze se pedofillal, se késes gyilkossal, bár lehet nem lett volna akkora probléma.
A Sebeim frissek, ápolgatnom kellett volna, sírnom kellett volna, és gyászolnom, de az adrenalin elnyomta ezt az érzést.
Oda értem, de sehol nem láttam Annát. Körbenéztem, aztán körbejártam, és megtaláltam az egyik padon. Ott ült, vacogott a hidegben, valami derékig érő, vékony, csili-vili kabátban. A haja kócos, az arcán elfolyt a smink. A táskája félig lecsúszott a válláról, igazán lesújtó volt a látvány.
- Anna, de mi történt?
Hallgatott.
- Bántott? Bántott igaz?!
- Nem...tudok erről...beszélni.
- Gyere el megyünk a rendőrségre!
Hallgatott, semmi reakciót nem láttam az arcán.
- Nem. Azt nem... Nem mehetünk...
- De miért?!
- Csak vigyél el, innen. Légyszi!
- Oké, ne itt beszéljük meg. Merre laksz Anna? Messze?
- Újpesten.
- Az messze van. Átjössz hozzánk? Itt lakom húsz percre.
- Aha...
Felsegítettem és hazamentünk hozzánk. Útközben tettem néhány kísérletet, hogy kifaggassam, de nem igazán válaszolt. Meg értem. Mikor történt a balesetem én sem tudtam megnyílni, beszélni. Az egyetlen ember ő volt, akinek elmeséltem mi történt, és ő sem tudta végig a sztorit, amit még magam előtt is titkoltam. Tudtam, hogy valami nem okés, azt gondoltam, hogy az a Gábor nevű fickó tett vele valamit, megerőszakolta, megverte, vagy ilyesmi. Szerencsére testileg épnek tűnt, inkább lelkileg volt nagyon ki.
Engedtem neki fürdővizet, kb egy órán keresztül bent volt, és bezárkózott. Mikor kijött, akkor sem kérdezősködtem, adtam tiszta ruhát, és csináltam egy csésze forró teát.
Azt mondta az anyukája alapból úgy tudja, hogy egyik barátnőjénél alszik, és onnan megy suliba. Anyám nem kelt fel ránk, sose kel fel semmire, akár pisztollyal is lövöldözhetnék, azt sem venné észre. Reggel pedig mikor felkelek már rég nincs ott.
Apám éjszaka melózik, biztonsági őr egy bankban, mindig otthon van mikor indulok a suliba, csak éppen alszik. Így többnyire senki sem veszi észre, hogy egy idegen lány alszik a házunkban.
Anna bevackolta magát mellém, és mikor éppen elkezdtem volna kérdezősködni, egyszerűen el aludt. Megtudtam, hogy Annában, és anyámban van egy közös vonás. Egyikük sem kel fel, mikor hangosan sír valaki...
A másnap reggel nagyon meglepett. Annát mintha kicserélték volna, nem volt jó kedvű, de nem is volt annyira maga alatt, mint az előző éjjel. Mielőtt bármit is mondhattam volna, megszólalt.
- Figyelj... tudom, hogy érdekel a tegnapi, meg minden, de kérlek ne próbáld meg kihúzni belőlem oké?
- Én... hát figyelj Anna, a tegnap...
- Ne! Nem volt semmi oké? Csináljunk úgy. Minden perfect, majd elmondom ha akarom, ok?
- Oké, ha ezt szeretnéd.
- Elfogom. De nem most. Csak ejtsünk egyet. A témát.
- Rendben.
- Eljössz a találkozóra?
- Melyikre?
- Ma lesz, egy délután, kettőkor.
- Nem tudom, mikor végzek a suliban.
- Nem baj. Szerintem, csak végzel addig. Ha nem max eljössz az uccsó órádról.
- Nem szoktam lógni. Mostanában...
- De hidd el jót fog tenni. Nekem is jót tett.
- Jó, oké elmegyek. Megnézem milyen. De ezek, tényleg öngyilkosok akarnak lenni?
- Héé. Ez nem az öngyilkosok klubja, de nem is lelki tanácsadó. Sokkal klasszabb.
- Akkor mi?
-A kettő között. De ez annál is több. Baráti társaság, olyanokkal akik hasonlóak mint te.
- Oké, értem. Leszögezem ezek az emberek nem lesznek a barátaim. Elmegyek egyszer, mert veszteni nem vesztek vele semmit, (?) de ennyi.
- Persze, nem jár semmivel.
- Csak szimpla tinik, akikkel beszélgetni lehet, meg jófejek.
- Igen. Nem kell megölnöd senkit, ahhoz, hogy beléphess, semmi ilyesmi.
- Akkor ok.
Nem igazán győzött meg, volt valami a szavai mögött ami nyugtalanított, de ha valakinek nincs mit vesztenie, akkor nem veszthet semmit, nem igaz?
A beszélgetés után suliba mentem, ő pedig haza. (nem volt kedve bemennie)
A délután hamar eljött. A Suliban élőhalott robotként léteztem, mint egy marslakó úgy közlekedtem az emberek között. fél kettőkor találkoztam Annával, a Deákon. Fél óra alatt értünk oda a klubba. Ez egy elhagyatott bérház volt, ahova a fiatalok járnak, ha magányra vágynak, vagy piálni szeretnének. A falak tele graffitivel, az ablakok már ami megmaradt belőlük ki volt törve. Beléptünk egy lelakott terembe, ahol valaha egy lakás volt. Megmaradt régi tönkrement bútor, egy szétszakadt matrac, egy félig megmaradt kanapé, néhány deszka, földön rom darabok. Mikor beraktuk a lábunk, azt hittem végem. Az ismeretlen arcok felém szegődtek, én pedig szégyenlősen köszöntem.
- Hello.
- Te vagy az új csaj? - kérdezte az egyik fekete hajú lány aki a megmaradt kanapén ült.
- Aha. A nevem Dia.
- Én meg Dávid vagyok. - lépett elém, egy helyes, deszkás srác, és két puszit adott.
- Ő itt Dia, nagyon jó arc, majd meglátjátok. - mondta Anna, és a többiekre kacsintott.
Sok emberre számítottam, meg székekre, meg arra, hogy mindenki elmondja a problémáját. Rá kellett jönnöm, tényleg csupán egy tizenévesekből álló csapat volt, és csak hatan voltak. Mindenki bemutatkozott. Megtudtam, hogy Dávid, szeret deszkázni, lógni a haverokkal, és sok csajnak bejön, persze ezt senki nem mondta, ezt én szűrtem le. Aztán ott volt Erika, a fekete hajú lány, aki kissé zárkózott, fekete ruhákban járkál, és Rockot hallgat. Ádám, a nagy bagós, aki folyton dohányzott, neki a legfőbb témája a drog volt, nem nézett ki rosszul, de nem az én világom. Az a fajta aki egyik csajtól megy a másikig, és míg oda ér, addig is beújít valakit. Szerintem be volt állva, mert folyton járt keze, lába. Nem tudtam, ő miért van itt. Ott volt még egy Szandi nevű szőke lány, akinek folyton jár a szája, és nagyon erősen flörtölt Dáviddal, legalábbis próbált. Mindig bámulta, és alaposan kihúzta magát, hogy látszódjanak a nagy mellei. Nem volt szimpi. Egy Létó nevű fiú, nem tudom miért hívták így, szerintem csak becenév. Fekete haja, és kreol bőre volt, nem volt egy helyes srác, kicsit zárkózott, de komolykodó típus.Egyszer sem mosolygott, volt benne valami ijesztő. Az utolsó egy Döme nevű lány, akinek volt valami arab beütése, róla nem tudtam meg semmit, csak, hogy csöndes, nem szeret beszélni, kissé kilóg a sorból. Nem beszélgettünk olyanokról, hogy ki miért van itt, csak általános dolgokról, amiről a mai fiatalok szoktak. Nem akartam bunkó lenni, és egyenként megkérdezni, hogy te, miért vagy itt? És te? Csak nem kirúgtak a suliból? !:O Jézus micsoda problémák, nekem csak a legjobb barátnőm halt meg!!
Kb egy órája voltunk a romos épületben amikor a Döme nevű lány, benyögte, hogy neki mennie kell, nem lehet tovább itt. Mindenki érzékeny búcsút vett tőle (szerintem észre se vették, hogy kiment) aztán Ádám kitalálta, hogy ez unalmas, és csinálhatnánk valami pörgősebet is. Nyilván aki be van speedezve annak marhára unalmas egy helyben ülni.
- Menjünk Coroba.
Tudtam, hogy a Coronita nevű szórakozóhelyre gondol, ahova csupa drogos jár. Pont neki való.
- Hány óra van? - Kérdezte Létó.
- Fél négy. Van másfél óránk. - válaszolt Dávid.
- Na mivan gyerekek? Nem akar senki partyzni egy jót?! - mondta Ádám, miközben felpattant, és várta, hogy mi is utánozzuk.
- Nekem nyolc, hatra megyek Deákra deszkázni, addig ráérek. - válaszolta Dávid.
- Én is megyek! - pattant fel Anna. - Jöttök ti is nem? Szandi? Erika? Neked is tetszeni fog, meglátod, ez nem metál, de attól még kurvajó!
-Én Rockot hallgatok!
-Mi?
- Nem darkot, hanem rockot, de mindegy, menjünk, ha akartok, mindenhol jobb, mint otthon.
- Szandi te?
- Hát rám ne számítsatok, nem megyek ekkora drogosok közé, az tuti.
-Hé, álj... Most miért bulizni megyünk? Nem úgy volt, hogy kiadjuk magunkból a dühöt és...
Ádám félbeszakított.
- De, cicám, azt csináljuk. - mondta és rám kacsintott.
Négykor mindannyian a Coronita bejáratánál álltunk, kivéve Szandit.
Reménykedtem, hogy majd elkérik a személyimet, és nem engednek be, de nem így történt. Mindenkit beengedtek, az én szerencsétlenségemre. Ádám eltűnt kb három percre, aztán odajött hozzám, és a kezembe nyomott valamit. A diszkófényben nem igazán láttam, de addig addig nézegettem, míg rá nem jöttem, hogy egy apró tabletta fekszik a tenyeremben, ami egyre csak azt súgta: "VEGYÉL BE!"...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése