Az új barát

Rátaláltam a klubra. Először vacilláltam, belépjek, vagy sem?

Beléptem. (Mi baj származhat belőle.)

A chat falra rengetegen írtak, olyanokat, hogy "mivel tegyem meg," vagy, hogy " gyógyszer, vagy kés?"

Eleinte arra gondoltam, ezek tuti meg vannak zakkanva, ki az az idióta aki az interneten keres magának öngyilkossági partnert? Aztán felbukkant egy ablak, Missyke16 névvel.

- szia, te is partnert keresel?

- nem, véletlen tévedtem ide, nem akarok semmit!

- ide nem tévednek csak úgy véletlenül.

- De én igen.

- Az oldal úgy van beállítva, hogy alapos keresgélés után lehessen megtalálni, szval biztosan direkt kerestél ránk!

- Jó, oké, beírtam, hogy öngyilkosság, és ezt dobta ki, és akkor mi van?

- Tehát érdekel a téma.

- Nem akarom megtenni. Csak nehéz időszakon megyek keresztül.

- Én is. Mi a te drámád?

- Ez magánügy.

- Engem utál az anyám. És én is szintén, csak a pasijával foglalkozik.

- Pesti vagy?

- Aha. Te is?

- Igen. És te tényleg öngyilkos akarsz lenni?

- Igen, gondolkozom rajta. De én is asszem csak kíváncsiságból vagyok itt. De egy csomó jó fej ember van. Múltkor voltam egy ilyen találkozón.

- Én nem mernék elmenni.

- Pedig kalssz volt. Hatan találkoztunk, mind itt ismerkedtünk össze. Velem egykorúak, plusz minusz 1-2 év.

- Hány éves vagy?

- 16. Te?

- 17.

Kb ennyi volt a beszélgetés lényege, aztán búcsúztunk. Kedves lánynak tűnt, és nem is lakott messze tőlem. Megkérdezte nincs-e kedvem vele találkozni. Tíz percig győzködött mire belementem.

Nagyvárad tér metróaluljáróban találkoztunk. Eleinte csak álltunk egymás mellett, mert nem voltunk biztosak a másikban, de végül rájöttünk, hogy egymással beszélgettünk.

Nem így képzeltem. Egy csúnya antiszociális, ápolatlan csajnak képzeltem, de nem volt az. Magas, vékony, hosszú szőke hajú, babaarcú, és jól öltözött volt.

Beültünk egy presszóba, és kiöntöttük egymásnak a szívünket. Elmeséltem a tragédiám, és ő is az övét. Kiderült, hogy az anyja alkoholista, és mindig más pasit visz az ágyába, Annával pedig nem is törődik. ( Ez volt a neve)

Azt is megtudtam, hogy nagyon szeretne modellkedni, jelenleg nincs barátja, nemrég jött ki egy 2 hónapos kapcsolatból, és még szűz.

Egy csomó közös vonásunk volt, úgyhogy rávett, hogy elmenjek a legközelebbi klub találkozóra, ahol a netes barátai is lesznek. Úgy voltam vele, hogy nincs mit vesztenem, miért ne? Még telefonszámot is cseréltünk.

Aztán áradozni kezdett egy 32 éves Gábor nevű férfiról, akit a Coronita nevű szórakozóhelyen ismert meg.

Ott a legtöbb ember be van állva, de Anna eddig csak a füvet próbálta ki , és nem is szándékozik mást kipróbálni. Gáborról annyit mondott, hogy nagyon jóképű, izmos, intelligens, a foglalkozásával nem egészen volt tisztában, de szerintem nem is érdekelte. Táncoltak, de nem történt semmi testi kontaktus közöttük, aztán telefonszámot cseréltek, és megbeszélték, hogy találkoznak szerda délután, az egyik presszóban. Anna pedig totál be volt sózva, annyira várta a találkozót.

Miután hazamentem picivel jobban lettem. A jókedvem azonban egy nap alatt elszállt, mikor csörgött a telefon. Szerda éjjel, hajnali kettő körül. Nem értettem pontosan, mit mond, csak, hogy alig bír beszélni, és nagyon zokog. a Vonal másik végén Anna volt.

- Gyere értem!

- Mi? Mi van?

- Valami, szörnyű dolog...

- Hogy mi? ( Alig kaptam levegőt, fuldokolni kezdtem.)

- Itt vagyok, az utcán.

- Pontosan hol?

- K...á..l...v....intééér. Itt van, sieess!

- Figyelj, nem nincs egy ismerősöd akit fel tudsz hívni? Aki kimegy eléd autóval?

- Mi? Neeem... nincsen...

- Oké, maradj ahol vagy, odamegyek.

- Siess! Kérlek...

Nem tudtam miért, hiszen alig ismertem, de tudtam, hogy a segítségére kell sietnem, nekem sem volt mit veszítenem... Halkan kiosontam a házból, anyám nem vette észre a távozásomat.